Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


lovas történetek mellyek szivünkhőz nöttek

2008.06.07
A történetem Dombiról, egy 90%-ban Nóniusz paciról szól. Sajnos már nincs közöttünk, de emléke szívemben mindig élni fog. Dombi egy nyárifekete ló volt, idén 2000-ben lenne 9 éves. 1994 nyár végén szerettem bele. Barátnőm Kaskantyún (Kiskőrös mellet) lovagolt, és elhívott magával, akkor még nem igazán tudtam lovagolni. Csillagon, egy pej kancán tanultam meg végül a lovaglás minden fortélyát, nyáron, amikor lent dolgoztunk a lovak körül, a munkáért pedig lovagolhattunk. Dombi csak nyár közepén jött. Magas, erős volt, és nagy szíve volt, ami egy ?iskola lónál? ritka. Csillaghoz csak azért kötődtem, mert rajta tanultam, de Dombi más volt. Sajnos csak nyár végén jöttem rá, hogy Dombinak milyen nagy lelke van, és reméltem, hogy jövőre majd sokat leszünk együtt, és tanítgathatom, sokat foglalkozhatok vele. Amikor jövő tavasszal lementünk nemcsak Csili nem volt ott, de Dombi sem. Teljesen magam alatt voltam, megtudtam, hogy Csili Pesten, Dombi valahol Kecelen van. Hazafelé Akasztón mentünk át, ahol egy lovardát láttunk meg a pusztában. A barátnőm apja vitt le, és könyörögtünk, hogy nézzünk be, úgy fordítottuk vissza. A tulaj mondta, hogy nyári tábor lesz, ahova rögtön lefoglaltunk két helyet, olyan szép terület volt, és a lovakkal is jól bántak (első ránézésre). Elmentem megnézni a lovakat, és messziről két sötétpej nagyon tetszett, visszamentünk, a tulaj közbe a barátnőm apjával beszélgetett és mondta, hogy az egyik pej a DOMBI? Azon a nyáron 2 hétig táboroztam, két hétig dolgoztam, és cserébe kaját, szállást és Dombit kaptam arra az időszakra. Sajnos Kaskantyún eléggé hajszolták a lovakat, (hajsza alatt azt értem, hogy nyergelés után- ha nyergeltek- vágtába mentek ki, vágtába jöttek be, a lovak nem ismerték ott az ügetést, néha azért volt lépés). Dombi csődör volt, de kiherélték, és utána mindig megverte a csődör, akit előtte ő gyepált meg. Szóval túl fiatalon lovagolták be, és a hajsza tönkre tette a lábát. Akasztón így az első héten egy másikon lovagoltam, hogy kíméljem, amikor észrevettem, hogy sántikál, de minden időmet vele töltöttem. Ha hívtam odajött, csak nekem adta fel a hátsó lábát, engedte, hogy ráüljek a karámban, csak úgy, szabadon (persze ez nem ritka). Egyszer úgy odadugta az orrát nekem, hogy alig kapott levegőt, hallottam, ahogy nehézkesen szuszog, de nem vette el. Nagyon szerettük egymást, kötődtünk egymáshoz. Eltelt a nyár, néha visszajártam, hajnalban keltem, vonat, busz, Dombi, busz, vonat, haza- ebből ált a szombat. Egyedül is kiengedtek, néha szőrén mentem, nagyon jó volt! Aztán abbamaradt, érettségi miatt, meg apu gyűlölte, hogy az alföldre járok, olyan messze, persze sokba is került (jó 140 km Budapesttől). Sok idő eltelt, a tulaj eladta a lovardát, és tavaly 1999. júniusban a szülinapomon elhatároztam, hogy utána járok, és spórolt pénzemből végre megveszem Dombit. Egy napomba került, míg tudakozók, irányítgatások után közölte az új tulaj, hogy Dombi egy éve meghalt, a lába nem bírta. Pontosabban ?Dombiból virsli lett?!!!- ahogy azt a tulaj mellékesen közölte. Egész nap bőgtem. Azóta is egy nagyobb fénykép emlékeztet rá az asztalomon. Soha nem felejtem el az együtt töltött nyarat! 2.RÉSZ A sunyítás és a bakolás 2008. 03. 12. A sunyítás a lovaknál fenyegetés. Azt jelenti: "Nem látlak szívesen, és ha közelebb jössz, fontolóra veszem, hogy megharapjalak, megrúgjalak, esetleg csak figyelmeztetőleg megcsípjelek." Az, hogy fontolóra veszi, persze nem jelenti azt, hogy mindezt meg is teszi. Lehet, hogy a következő pillanatban már átértékeli a helyzetet: "Ja, Te vagy? Cukrot hoztál? A barátom vagy!" A sunyítás persze nemcsak az ember számára közvetít jelzéseket, hanem a másik ló számára is. De ugyanazt jelenti. És a lovak ezt igen gyorsan meg is értik, és vagy azonnal kitérnek a sunyító társuk útjából, vagy jöhet a harc! A gyakran sunyító lónál ez a viselkedésforma adódhat a rossz tapasztalatokból is (például a durva bánásmód miatti bizalmatlanság), de egyszerűen félénkségből is. Ha egy ló sunyít (füleit hátracsapja, orrlyukai kitágulnak, fujtat, néha vicsorog) szólítsuk nevén, és viselkedjünk nyugodtan, barátságosan mindaddig, amíg abba nem hagyja. Csak utána közeledjünk hozzá. A bakolás A bakolás, más szóval bokkolás (amikor négy lábbal egyszerre ugrik a levegőbe, fejét leszegi, hátát púposítja, esetleg kirúg hátra) a jókedv kifejezése. "Kijöttem az istállóból, süt a nap, szép az élet, ugrálok örömömben!" A bakolás nagyon ritkán jelent rosszindulatot. Nem azért ugrál, hogy az ember leessen a hátáról, csak azért, mert fergeteges jókedve van, jólesik az ugrálás, és engedik. Nagyon ritkán, öreg, elrontott lovaknál persze megesik, hogy a ló tudja, a bakolás következtében esetleg néhány nyugodt és szabad percet szerezhet magának, és akkor tudatosan kíván megszabadulni lovasától. De a legtöbb esetben nem ez a jellemző. Forrás: háziállat.hu
 

A mappában található képek előnézete lovaink

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tapolcafő

(viki, 2009.02.11 18:34)

nagyon szivhez szólo